Az angyalföldi sport centrumban volt az első Football Armoury – WR Camp, mely pálya erre a célra teljesen megfelelő. Megérkezve, mindenki kedves volt, egy gyors regisztráció után kaptunk ajándék pólót és kis sport hátizsákot is. Átöltözés után gyorsan be is mutatkoztak azok az emberek, akik az edzést tarották (Andres Fernandez, Bartos Ferenc, Boros László, Czirók Márton, Gecser Máré, Mészáros Márton, Piros Krisztián, Tóth Nándi, Varga Péter – aki kicsit ismert a magyar amerikai fociba, azoknak ezek a nevek ismerősen csenghetnek). Formaiságok letudva. Kezdődhetett a munka.

Gyors bemelegítés után 6 csoportra osztották az elkapó tanoncokat (körülbelül 45-50 fő lehetett jelen, nem kis létszám). 6 állomáson vettünk részt, az első 3 órás edzésen leginkább alapokkal foglalkoztunk. Mint pl: labda elkapás/biztosítás, „late hands” drill fontossága és a gyakorlat kivitelezése, helyes WR/TE beállás, elindulás, a „cut block” fontossága, helyes és szabályos kivitelezése, valamint drill és végül blokkolás alapok. Ezután 3 részre osztottak minket és az alap útvonalak helyes megfutásához mutattak gyakorlatokat és a végén egy kis játék 1v1. A második edzés előtt volt egy 1-1.5 órás elmélet, melynek az elején Piros Krisztián mondott el fontos dolgokat, kérdezhettünk tőle, majd egy prezentáció keretein belül folytatta a fontos dolgok ismertetését, sajnos nem tudott végig maradni. A második 3 órás edzés már túl mutatott az alapokon. Az első állomáson megtanultuk, hogy hogyan támadjuk, „verjük át” a védőket, valamint alap védelmek ellen gyakoroltunk, hogy mit olvassunk, mit figyeljünk a védelmen és ennek megfelelően hogyan fussuk az útvonalakat. A második állomáson pár hasznos technika a vonalról elszakadáshoz, valamint labda elkapás, ha a védő nagyon rajtunk marad. A harmadik állomáson ismételten a védők támadása, megtévesztése volt a fő tananyag.

A harmadik edzés végén 2 elkapó 3 védő felállásban játszottunk, labdáztunk, majd a végén 4 elkapó 7 védő felállásban is volt lehetőség gyakorolni párat.

Összességében jó volt látni, hogy a mi köreinkben „profik” hogyan csinálják a dolgokat, jó lehetőség volt találkozni velük, kérdezni 1-2 dologról, és látni, hogy ők hogyan tanulnak. Köszönöm a Football Armoury-nak, az összes fent említett edzőnek és azoknak is, akik eljöttek segíteni (védő játékosok), hogy mi WR-ok fejlődhessünk.

Joó Richárd

Lejátszottuk fennállásunk harmadik döntőjét és sajnos első alkalommal nem sikerült aranyat szereznünk.

Előfordul, hogy nem sikerül pár play, egy-egy játékosnak rosszabb napja van, de ami szombaton történt, az nem mondható szokványosnak. Szinte minden téren hibát, hibára halmoztunk. Renegeteg egyéni hiba tarkította a játékunkat, kulcsfontosságú szituációkban vétettünk hibát. Elejtett labdák, rossz passzok, egész szezonban nem volt ennyi szabálytalanság, mint aznap. Ezek a dolgok hátráltatták az előre haladást a támadó szekcióban. A védelem ismét kitett magáért, bár azért sok pont csupán figyelmetlenségből született, és ha már ennyire rossz napot fogtunk ki, naná, hogya szerencse sem a mi pártunkat fogta.

Persze ez a Crushers teljesítményét nem csorbítja, hiszen nagyon alaposan felkészült a meccsre és végtére is, joggal nyerte meg az aznapi párharcot. Hibák nélkül és fegyelmezett játékkal (mint a szezonban jó pár meccsen) ez egy nagyon szoros meccs lett volna, de nem így történt és túl kell lendülnünk rajta.

Összességében remek szezonon vagyunk túl. Nyolc meccs hét győzelem… Nem hiszem, hogy ezt bárki is megtette volna tipp-mixen szezon előtt…
Szurkolóink fantasztikusak voltak idén is, reméljük jövőre is velünk tartanak és együtt hozzuk el az aranyat, mert a cél akkor sem lesz más. Bízunk benn, hogy a külföldi játékosaink is élvezték az ittlétet. Elinak mihamarabbi felépülést kívánunk. Remek futót és embert ismerhettünk meg a személyében, Dashon pedig ismét bizonyította, hogy lehet rá számítani, valamint a fiatalok mentorálásában is oroszlánrészt vállalt. Köszönjük nekik.
Most egy kis szünet következik, mindenki kipiheni a szezon fáradalmait és össszel elkezdődik a 2020-as szezonra való felkészülés!

Nem sokára találkozunk, hajrá Heroes!

 

Tegnap este 8-ra aktuális lett ez a mondat csapatunknak, ugyanis fennállásunk harmadik döntőjére készülhetünk. Eddig kettőből kettőt megnyertünk, szóval idén biztos nem akarunk szakítani ezzel a hagyományunkkal. Nehéz meccsen vagyunk túl, a Gorillaz alaposan felkészült belőlünk a második alkalommal.

Arra mindenki számíthatott, hogy ez a meccs nehezebb lesz, mint a pár héttel ezelőtti (pedig az se volt egy gyalog galopp…). Pontszerzést tekintve, szinte ugyanaz a forgatókönyv játszódott le a meccs elején, mint az előző összecsapáson. A Gorillaz szerezte a meccs első pontjait. Csak éppen most majdnem eltelt egy félidő… A támadósorok rendre elakadtak mindkét csapat védelme ellen. Hozzá kell tenni, hogy a gorillák azért jobban és többet tudtak haladni playről playre és ebben Hegedűs Dániel oroszlánrészt vállalt. A félidő vége felé meg is szerezték a vezetést. (0-7) Pár perc maradt hátra, támadóink összeszedték magukat és Eli kiváló punt visszahordása után nagyrészt passzokkal sikerül előre haladni, és végül begyűrni a malacbőrt az endzone-ba. (7-7) A félidőt tehát sikerült kihozni egálra.

A második félidőt támadással kezdhettük. Szerencsére a pihenő nem törte meg az előző játékrész utolsó támadásának lendületét és zömmel Spisák Erik remek futásaival, valamint Joó Ricsi 25 yardos TD elkapásával átvettük a vezetést, még úgy is, hogy a kezdő futónkat, Eli-t elveszítettük a meccs hátra lévő részére. (14-7) A defense eddig is jól teljesített, a második félidőben pedig hozták a „második félidőben nem kapunk pontot” formát. A következő kivédekezett Gorillaz támadás után még mindig lendületben volt támadó egységünk és Bíró Tibor kiosztotta harmadik passzolt touchdown-ját is. (21-7) A vendégek nem találták meg a módját védelmünk feltörésének, bár sokszor igen jól haladtak előre, de pontot mégsem sikerült szerezni az idő pedig vészesen fogyott, ami a mi malmunkra hajtotta a vizet. A végeredmény tehát maradt, mi pedig bejutottunk a döntőbe. Köszönjünk a Gorillaznak a kemény meccset, nem adták könnyen a győzelmet, köszönjük továbbá a Maklárra kilátogató közönségünknek is, sokat segítettek Illetve kiemelten köszönjük Szatmári Józsefnek az egész éves csapatnak nyújtott segítségét.

Reméljük bárhol is lesz a döntő, velünk tartanak majd az utolsó legfontosabb meccsünkre idén. Találkozunk Július 13-án a döntőben. (A helyszíntről még nincs információnk!)

Hajrá Heroes!

Utolsó alapszakasz meccsünket is megnyertük, így tehát sikerült veretlenül végigjátszani hat meccset. Ezúttal a DEAC Gladiators látogatott el hozzánk.

Óriási hőség várta a csapatokat és a kilátogatókat szombat kora délután. Kirúgással kezdtünk, védelmünk a Gladiators első drive-ját kivédekezte, de sajnos támadóinknak sem sikerült az első támadás. Majd a védelem megint tette a dolgát. Második támadásunk valamivel jobb lett. Valamivel… Eli első labdaérintése egy 53 yardos touchdown-t ért, Joki pedig még egy pontot rátett. (7-0) Az első negyedben védelmünk nem engedett pontokat. A Heroes offense viszont nem engedett a tempóból, és javarész Joó Ricsi elkapásaival endzone-ig menetelt, ahol az előbb említett Ricsi le is zárta a támadásunkat és megszerezte első TD-jét a szezonban. (14-7) Ezután sem bírtak a védelmünkkel és miután újra hozzánk került a labda támadóink újabb hosszú pontszerző akciót vezettek, amit Bleszity Erik zárt le, ám az extra ezúttal kimaradt. (20-0) A félidő végén megvillant a Gladiators offense és Kunkli László egy 70 yardos TD passzt dobott Boruzs Kevinnek. Vámosi Patrik pedig az extrát értékesítette. (20-7)

(Fotók: atiboyphoto.hu)

A második félidőt rögtön egy visszahordott TD-vel kezdtük. Ismét Eli által növeltük előnyünket. (27-7) A Gladiators nem adta fel. Ismételt a Kunkli-Boruzs páros és zárkóztak, viszont extra nélkül. (27-13) Ellenben a védelmük továbbra sem talált ellenszert Bíró Tibor passzjátékára. Újabb elkapott hatpontossal növeltük előnyünket. (34-13) Sőtt, egy sokadik kivédekezett gladiátor támadás után Eged Roland is megszerezte karrierje első elkapott touchdown-ját. (41-13) Az utolsó játékrészben a vendégek tudtak még szépíteni Gréczy Balázs futásával, ám erre is volt válasz hazai oldalról, méghozzá a Bíró-Bleszity páros szerezte a mérkőzés utolsó pontjait. (48-19)

Így tehát sikerrel vettük az utolsó akadályt is és jövő héttől már gőzerővel készülünk a Dunaújváros Gorillaz elleni elődöntő mérkőzésünkre, mert itt már a tét a döntőbe jutás. A gorillák tudják mit kell javítaniuk az előző vereség után, nekünk viszont minimum olyan formában kell játszani, ha tovább akarunk jutni. Kemény mérkőzés lesz, kelleni fog a egri szurkolótábor hangja.

Legyünk minél többen és jussunk be együtt a döntőbe! Hajrá Heroes!

Ráadásul első kiemeltként, ami annyit jelent, hogy hazai pályán léphetünk pályára Június 29-én. De ne siessünk ennyire előre, mert ehhez kellett két győzelem…

Minden szezonban vannak kiemelkedő és felejthető meccsek. A Cowbells 2 elleni kifejezetten a felejthető kategóriába tartozik. Félre ne értsétek, nem az ellenféllel volt a baj. Ellenkezőleg. Le a kalappal előttük, jól készültek ellenünk. Nem túlzok, ha azt mondom sokan úgy léptünk pályára, hogy tudjuk le gyorsan, szerezzük meg a rájátszást érő helyet. Ez majdnem a meccsbe került. Nem voltunk ott teljesen fejben. Azért tegyük, hozzá, hogy a defense kitett magáért. Hiszen három negyeden keresztül nulla ponton tudta tartani az ellent, ami lehetővé tette, hogy meccsben maradjunk végig.

Fotó: Váradi-Király fotó

Berg Zoli és Dashon is labdát tudott szerezni fontos pillanatokban. Az offense-nek a negyedik negyedre sikerült össze szedni magát és két drive-ból két TD-t szerzett. Mindkétszer Eli futott az ellenfél endzone-jába, Joki pedig berúgta az extrákat. Ekkor már nem volt sok hátra a mérkőzésből, és végül a kolomposok a meccs utolsó játékából ugyan pontot tudtak szerezni, de az már a győzelmünket nem veszélyeztette. Egy tanulságos meccs volt, de tovább kellett lépni, mert hat nap múlva otthon rangadó várt ránk.

Mégpedig a Dunaújváros Gorillaz látogatott el hozzánk. Elöljáróban annyit, hogy a Divízió I-et talán legjobban domináló csapata a Gorillaz. Hét Div1-es szerepléséből hatszor jutott rájátszásba (minden alkalommal alapszakasz győztesként), ebből négyszer döntőbe, melyből kétszer nyert is. Ennek tükrében lehetett sejteni a meccs nehézségét.
Visszahordással kezdtünk. Az első támadásunk el is akadt. Átadtuk hát a lehetőséget, amiből ők meg is szerezték a vezetést. (0-7) Következő támadásunkat sikerül ponttal zárni, Eli és Joki által egyenlítettünk. (7-7) Átfordulva a második negyedre megint átvették a vezetést. (7-14) Az azt követő támadásunkat elfojtották, de a szerencse mellénk állt, és a puntot sikerült a vendégek térfelén vissza szereznünk. Ki is használtuk a lehetőséget és Eli megint szerzett egy TD-t. (14-14)

Fotó: Lénárt Márton

A defense kivédekezte a gorillák következő támadását is. Hosszú drive-ot vezettünk és sikerült elérni a vendég red zone-t, többek között Joó Ricsi 30+ yardos-os elkapásával és Eli futásaival, de végül nem tudtunk pontot szerezni. A félidő a végéhez járt, a defense kezdte elkapni a fonalat és 3 and out-al leküldte a Gorillaz támadóit. Félpályáról hozhattuk a labdát. Hogy egyensúlyba hozzuk a passzjátékot a futással, Bíró Tibi dobott egy hosszút Bleszity Eriknek, amiből egy 48 yardos TD lett és 7 pontos vezetéssel mehettünk szünetre. (21-14)A második félidő egyértelműen a miénk volt. (Hozzá kell tenni, hogy a gorillák irányítója vállsérülést szenvedett.) A defense nem engedett pontokat, a special team három, az offense pedig még hét pontot tett hozzá a végeredményhez. (31-14)
Ezzel pedig megszereztük a hazai pályát, viszont úgy alakult, hogy ennek a meccsnek a visszavágója lesz a rájátszás első meccse, mert a Dunaújváros a nyugati csoport második helyét foglalta el. Ha ez a meccs keménynek bizonyult, akkor a következő biztos, hogy sokkal nehezebb lesz, mivel ott már egyenes kiesés vár a vesztesre, a győztes pedig mehet a döntőbe.
Előtte még lejátszuk utolsó alapszakasz meccsünket a DEAC Gladiators ellen hazai pályán, ami szintén nem lesz könnyű.

Hétvégén lejátszottuk harmadik meccsünket az idényben, és ezt az akadályt is sikerült leküzdenünk. Az ellenfél a jól ismert Budapest Titans volt.   
Védekezéssel kezdtünk és sikerült is megállítani a titánok első támadását. Majd jött az első drive-unk. Változatos játékokkal eljutottunk a félpályáig, majd egy passzjáték során Bíró Tibor megtalálta Bleszity Eriket, akinek sikerült a végzónába érnie. Erhard Jokhel pedig hozzátette az egy pontot. (7-0)

A védelmünknek nem sikerült a ritmust felvenni a meccs elején, Reggie Graham a Titans irányítója sok futással és passzal nyerte a yardokat és a drive befejezése pontot ért nekik. Viszont az extra elmaradt. (7-6)

Nem kellett sokat várni a következő hazai pontszerzésre. Ismét a Bíró-Bleszity páros mutatkozott meg, az exrával pedig már 8 pontra nőtt a különbség. (14-6)

A Titans viszont nem hagyta, hogy nagyon elhúzzunk, és a következő drive-ot jól felépítve zárkózni tudtak, majd 2 pontossal próbálkoztak, hogy egalizáljanak, de sikertelen lett. (14-12) Nem sok idő maradt az első félidőből, de annyi még volt az offenseben, hogy növeljük előnyünket a szünet előtt, Bíró passzát immár harmadszorra is Bleszity váltotta 6 pontra. (21-12)

A második félidő már inkább a futásokról szólt, Először Elijah Fera, majd Spisák Erik is futott 1-1 touchdownt. Akadtak hibák a meccs ezen szakaszán, amin mindenképp javítani kell a jövőben, két alkalommal is elvesztettük a labdát. Ezeket a hibákat a defense többé kevésbé kijavította, igaz a titánok egyszer még tudtak pontot szerezni, de Petrény Norbert és Ludányi Gergő is labdát tudott szerzni, amivel bebiztosítták a játék vége felé a győzelmet.

Jelenleg 3-0-val vezetjük a keleti csoportot, de még nem dőlhetünk hátra. Két hét múlva presztizs meccs a Cowbells 2 ellen, azt követően a  Gorillaz látogat el hozzánk, végül az épp stagnáló, de veszélyes Gladiators zárja a sort.

Fotók: Huszár Márk (HEOL)

Szatmári Dániel „Golyó”, az Eger Heroes egykori játékosa kevés azon magyar játékosok közé tartozik, akiknek sikerült kis hazánkon kívül szerencsét próbálni és sikerrel megvetni a lábát, ráadásul ő mindezt Kanadában érte el. Ismerjétek meg a történetét pár kérdésen keresztül, hátha valaki számára motiváló lesz a története függetlenül attól most kezdte, vagy régebb óta szereti játszani ezt a sportot.

 

Mikor és mi volt az első, az amerikai focival kapcsolatos dolog, amit először láttál és milyen gondolatokat váltott ki belőled?

10 éves lehettem, amikor először láttam az Eger Heroes-t Felsőtárkányban játszani, és rögtön megtetszett a sport, bár akkor még sokat nem értettem belőle.

Mennyi időnek kellett eltelnie, míg odáig eljutottál, hogy egyáltalán érdekel ez a sport?

Mivel akkoriban már sportoltam valamit, nem emlékszem pontosan, úsztam, birkóztam vagy focizhattam, így kellett egy kis idő mire rávettem magam, hogy sportot váltsak. 2009 áprilisában mentem le az első edzésemre, 12 évesen.

A sport mely eleme ragadott magával legjobban, amiért azt érezted, hogy ki kell próbálnod egyáltalán?

Maga az, hogy felszerélesben játszanak, a fizikális része és az ütközés.

Kezdetektől a Heroes volt a közeledben az egyetlen csapat, ahol kipróbálhattad ezt a sportot?

Eger mellett, Felsőtárkányban nőttem fel, így a Heroes volt az egyetlen reális csapat, ahol játszani tudtam. Ha a Heroes nincs, akkor lehet soha sem kezdtem volna amerikai focizni.

Mikor töprengtél el rajta, hogy akár külföldön is játszhatnál.

2013-ban, első felnőtt szezonom után a Heroes-zal, mikor a volt edzőnk Szeredi László, magyar származású kanadai Winnipegből felajánlotta, hogy próbáljam ki magam Kanadában, 16 évesen.

Pár sorban meséld el légyszi, hogy kezdődött a külföldi szereplésed.

(MÚLT)
Első kinti szezonomat 2013-ban Winnipegben töltöttem a St. Vital Mustangs helyi klub csapatánál, 15-17 éves korosztályban, ekkor voltam 16 éves. 2013 augusztustól november végéig voltam Winnipegben. Első mérkőzéstől fogva kezdő „Will” linebacker-t játszottam. 10-0-ás mérleggel bajnokok lettünk, 66 szerelésem és 8 passz leütésem volt abban a szezonban, és beválasztottak a liga All-Star csapatába. Novemberben hazarepültem és félévkor felzárkóztató vizsgákat tettem, hogy meglegyen a félévem Egerben az EKE (akkoriban EKF)-ben. 2014-ben a második félévet befejeztem és még egy szezont lejátszottam a Heroes-zal. 2014 augusztusában visszarepültem Winnipegbe, most már a St. Paul’s Crusaders középiskolába. A 11. osztályt már Winnipegben kezdtem, és a középiskolás ligában középső linebackerként kezdtem. 9-1-el zártuk a szezont, az egyetlen vereségünket a döntőben szenvedtuk el sajnos. A szezon után elhatároztuk, hogy az utolsó középsulis évemet 2015-ben a Canada Prep Akadémián fogom játszani, ahol minden meccset az USA-ban játszottuk top középiskolák ellen. Az ottani szezonom után sikerült tanulmányi és sport ösztöndíjat nyernem a Wilfrid Laurier Egyetemen, ahol 2016 óta tanulok és játszom.

(JELEN)

Jelenleg 2016 óta a Wilfrid Laurier Golden Hawks egyetemi csapatában játszok. 2016 volt a rookie szezonom, ahol többségében Special teamben játszottam, és én voltam a második számú MLB, így pár snappet kaptam csak defensben. Az előttem lévő kezdő 4. éves játékos volt, mögötte nevelkedtem és tanultam a Defense-t és a pozíciót. 2017-es holtszezon nagyon jól ment, edzéseken kimagaslóan teljesítettem és jó formába jöttem. Kérdéses volt, hogy a srác, aki előttem volt vissza fog-e jönni egy 5. évre, vagy aláír egy profi csapathoz, ezért a jó teljesítményem miatt esélyes voltam a kezdő pozícióra. 2017 augusztusában szintén jól sikerült a 2 hetes edzőtábor, és az előszezon meccsünkön is kimagaslóan teljesítettem. Viszont az előttem lévő srác visszajött lejátszani az 5. évét is, mivel nem kapott profi szerződést. A szezon első meccsén 0 pontot engedett a defensünk és 60/40 százalékban kaptam defensive snapeket. Sajnos az az utáni héten, pont bye-weekünk volt, és az első edzésen egy drill közben összeakadt a lábam futás közben a csapattársaméval és elszakadt a kereszt és belső térdszalagom. Emiatt ki kellett hagyjam a szezon többi részét, illetve a 2018-as szezont is.

(JÖVŐ)

Szerencsére most már teljesen meggyógyult a térdem, 100%-os edzést végzek, terhelhetem megint, aminek nagyon örülök, ezért teljes gőzzel edzek, hogy visszatérjek arra a szintre ahol a sérülés előtt voltam, és kiharcoljam a kezdő pozíciót a hátralévő 2 egyetemi szezonom alatt, és megmutassam, hogy mire vagyok képes a pályán. Aztán meglátjuk, hogy mennyire lesz elég a játékom.

Kik támogattak, mi kell hozzá, hogy sikerüljön kijutni. Tehetségen kívül.

Elsősorban édesapám volt a legnagyobb támogatóm és mentorom, nélküle ez lehetetlen lett volna. Szeredi Laci bácsi, felesége Vicky és családjuk. Winnipegi tartózkodásom alatt befogadtak, hálás köszönetem nekik ezért. Továbbiakban szüleim Torontói magyar ismerősei, akikre ugyanúgy családként tekintek. Racsko András, volt Nyíregyháza Tigers játékos, Amerikában él családjával, középiskolás korom óta elkísért egyetemi edzőtáborokba, eljött a meccseimre, önzetlen jó barát!

Milyen élményekkel gazdagodtál, találkoztál-e ismert edzőkkel, játékosokkal?

Az utolsó középsulis szezonom előtt Torontóba költöztem egy félévre, és Antonio Banks, volt Minnesotta Vikings DB (96-00), erőnléti edzővel edzettem és készültem. Június elején lementem a University of Michigan 4 napos középiskolásoknak tartott edzőtáborba, ahol 1500 résztvevő és 70 Divízió egyes edző vett részt. A Canada Prep Akadémián Geoff McArthur volt a Head Coach, aki a Cal Berkely Golden Bears Divizio 1-es egyetemen Hall of Fame elkapó volt. A 2000-es években játszott ott, Marshawn Lynch és Aaron Rodgers is csapattársa volt. Kevin Huntley volt a Defense fal edző, ő az NFL-ben is és a CFL-ben is lehúzott pár évet. Továbbá pár volt csapattársam akikkel együtt játszottam, már a CFL-ben játszanak, és vissza járnak az egyetemre az offseasonban és sok hasznos tippet, illetve technikát tanítanak.

Bármi üzenet, tanács azoknak a honfitársaknak, akiknek esetleg komolyabb céljuk van ezzel a sporttal?

Világszerte egyre népszerűbb az Europai Amerikai Futball. Az NFL és a CFL is mutatta érdeklődését az Europai ligák iránt. Ha valaki komolyan csinálja és beleteszi a kellő munkát, akkor messzire el lehet vele jutni. Például tavaly előtt Svédországból volt egy csapattársam, aki  egyetemi cserediák programmal érkezett, és mivel ő Svédországban amerikai focizik, az edző megengedte neki hogy velünk edzen, és olyan jól teljesített, hogy egy két meccsen beöltözhetett. Magyarországon is nagyon jó irányba halad a sport, még lehet nincs olyan hírneve, mint a nyugati ligáknak, de mindenféleképpen jó kiindulópont. Ha van lehetőség, ne gondolkozz, ragadd meg. Ez egy olyan sport, amit nem lehet örökké játszani!

 

Új év, új szezon, de van, ami nem változik a Heroes életében.

Ez nem más, mint a következő szezonra való felkészülés. Javában folynak a munkálatok minden téren. Már októberben elkezdődtek, hol a kinti technikai, hol pedig a benti erőnléti edzések, és ahogy egyre közeledik a kickoff, annál lelkesebb a társaság. Hiszen ez más fajta kezdőrúgás lesz.
Mégpedig Divízió I-es. Tavaly egy pár öreggel kevesebben és még több új játékossal a keretben sikerült a Divízió II. bajnokaként zárni a 2018-as évet. Ezzel lehetőség nyílt egy szinttel feljebb lépni. Mint mindig, a cél most is a legjobbnak lenni! De itt most sokkal komolyabb akadályokon át vezet az út a Pannon Bowl trófeáig. Kezdve ott, hogy a 2019-es Divízió I. mezőnyében a legtöbb, azaz 10 csapat fog szerepelni. Ami még aggasztóbb, hogy ebből a 10 csapatból 4 (velünk együtt) járt már HFL-ben, 2 résztvevőnek pedig a „nagycsapata” idén is ott lesz. Aztán ide vehetném még a tavalyi Div2-es ezüst érmeseket is, akik képesek voltak győzni ellenünk az alapszakaszban.

De kezdjük az elején:

Március 31 @Wolves 2 (idegenben)
Tavaly már sikerült ellenük nyerni hazai pályán. Most viszont mi megyünk hozzájuk. Az edzői gárdájuk nagyon jó, játékosaik fiatalok és tehetségesek. Ha nem húzunk valami újat ellenük, könnyen meglephetnek minket.

Április 6 @Tigers (idegenben)
A kérdés, hogy milyen kerete maradt a tavalyi HFL elődöntős csapatnak… Legutóbb 2017-ben találkoztunk velünk, a HFL-ben. Akkor hosszabbításban tudtunk győzni. Nem ma volt ugyan, de ez sokat elárul a meccs várható nehézségéről.

Áprlis 27 vs. Titans (itthon)
Régi idők játszótársa. Oda-vissza verések, hol náluk, hol nálunk. Biztos sokat kell elemeznünk, ha nyerni szeretnénk ellenük. Főleg hogy az első hazai meccsünk lesz a szezonban.

Május 12 @ Cowbells 2 (idegenben)
A másik HFL kötődésű fővárosi csapat, jó edzőkkel és tehetséges fiatalokkal. Ráadásul a volt edzőnk, akivel tavaly bajnokok lettünk, Veszeli Gábor immáron a Cowbells 2 csapatának főedzőjévé avanzsált, tehát biztos mindkét fél motivált lesz.

Június 8 vs. Gladiators (itthon)
Nos…Gladiators. Erős keret, sosem volt gyenge csapat, ráadásul idén csatlakoztak az egyetemi szakosztályhoz, ezáltal rengeteg új játékost tudtak toborozni, köztük külföldieket is.

Június 18 vs. Gorillaz (itthon)
Végül az alapszakasz utolsó meccse hazai pályán. Talán ezt a meccset nem szabad kihagynia senkinek, ugyanis a két csapat óriási meccseket játszott annó egymás ellen és feltehetően idén is az egyik legnehezebb ellenfelünk lesz.

Tartsatok velünk 2019-ben is, számítunk rátok szurkolókra, legyen másodszorra is miénk a Pannon Bowl kupa!

Hajrá Heroes!

 

Immár negyedik alkalommal rendezték meg Salgótarjánban a Jótékonysági Aréna kupát, melyen csapatunk eddig minden évben részt vett és most sem volt ez másként. Idén nyolc csapat (Gladiators, Expendables, Bears, Lions, Wolverines, Hornets, Guardians, Heroes) nevezett. A tekintélyes létszám miatt két csoport lett kialakítva.
A mi csoportunkban a Jászberény Wolverines és két újonc csapat, a Kaposvár Hornets, illetve a CFS Guardians került. Már-már hagyomány, hogy elsők között szoktunk kezdeni, ez most is így történt. Jászberény csapatával kezdtünk és szintén Heroes “hagyomány”, hogy nem kezdünk jól, de idén dacoltunk ezzel a hagyománnyal és magabiztos 19:6-os győzelemmel várhattuk a következő meccset.

Nos időnk az volt bőven, ugyanis a Guardians elleni játékig öt meccs volt, melyek a következők voltak:

Expendables – Gladiators 8:8
Guardians – Hornets 14:6
Gladiators – Bears 16:2
Expendables – Lions 24:7
Hornets – Wolverines 8:8

Sokan gondolhatták, hogy az újonc Guardians és a tapasztalt Heroes meccs egyoldalú és unalmas lesz, ennek ellenére egy szoros összecsapást láthatott a közönség. Igaz a védelmünk nem engedett pontot és így végül elég lett a szerzett 7 pont, de nem volt egy sima menet. Utolsó alapszakasz meccsünkig is várni kellett egy kicsit, de a rájátszás már a zsebünkben volt és lehetett számolgatni, vajon mely csapatot kaphatjuk meg az elődöntőben.

(közben)
Wolverines – Guradians 13:14
Gladiators – Lions 21:22

A Hornets ellen már úgy tűnt playoff formában a csapat és magabiztos 19:0-ás győzelmet aratva mehettünk pihenőre.

A rájátszásba jutott a másik csoportból az Expendables (1) és a Lions (2), illetve tőlünk a Heroes (1), Guardians (2).A két csoportelső (Expendables, Heroes) játszott a másik csoport második helyezettjeivel (Guardians, Lions). Mi tehát a Lions-t kaptuk. Egy pár ismerős arc tűnt fel az ellenfélnél, ugyanis a Lions kiegészülve Renegades játékosokkal látogatott el a tornára, és aki figyelemmel kíséri csapatunk életét, biztos emlékszik, hogy a 2017-es szezonban közösen küzdöttünk a HFL-ben és Divizió I-ben egyaránt. Ezen a meccsen is a védelmek domináltak, mindkét fél csupán egy TD-t tudott szerezni, viszont nekünk sajnos nem sikerült az extra pont, ami a mérkőzésbe került és számunkra 7:6-os végeredménnyel véget ért a verseny a kupáért. A másik ágon az Expendables (szintén sok ismerőssel tele tűzdelt csapat) legyőzte a Guardians csapatát. Nekünk lehetőségünk volt a bronzért játszani, azzal a Guardians-szal, akit aznap már nehezen, de sikerült legyőzni. Ám ezúttal fordult a szerencsénk. A védelem ugyan 7 ponton tudta tartani az ellent, de támadásban nem tudtunk felül kerekedni rajtuk és nem sikerült megcsípni a dobogót.

A döntőben simán tudott nyerni az Expendables csapata.
Összességében egy jó hangulatú torna volt, ahol ráadásul gyerekeken tudtak segíteni a játékosok, edzők és nézők egyaránt. reméljük jövőre is megrendezik és előkelőbb helyezéssel térhetünk haza.