Elképesztően látványosra és izgalmasra sikeredett a Miskolc Steelers felsőtárkányi vendégjátéka az Eger Heroes ellen, az első félidőnél kevés látványosabb találkozót láttam életemben. Ebben persze közrejátszott, hogy a védelmek nem fogtak ki valami jó napot, na de a támadók…
Az első negyedben négy darab drive-ot láthatott a közönség a festői környezetben rendezett találkozón, mind a négyből touchdown született, ráadásul nem is akármilyenek. A Steelers szerezte meg kétszer is a vezetést, mindkettőnél középen találta meg Vasyl Jordan előbb Troy Rice-t, majd Anton Usenkot. A Heroes elég lyukas volt középen, ami annak köszönhető, hogy Chris Murray-nek hazai kellett utaznia az Államokba és a sok edzés ellenére sem sikerült megoldaniuk a pótlását, Usenko TD-jénél konkrétan 10 yardos körben nem volt senki a pálya közepén, mikor elkapta a gólvonal előtt a labdát.
A túloldalt Szeredi mester bőrébe Bill Belichick bújt, hiszen úgy kezdték támadóoldalon a meccset, hogy négyszer egymás után három támadófalemberes felállást választottak, ez elsőre annyira megzavarta a Steelerst, hogy időt is kellett kérniük (az egriek szerint kicsit későn, ugyanis TD-t vittek volna az első támadójátékukból). A Steelersnél nem mellesleg hiányzott kéztörés miatt a linebacker/futó/főedző Meechie Eaton, aki így csak a HC posztot látta el. Szóval a három támadófalemberes trükkös felállás ugyan csak egy elrontott játék után, de meghozta gyümölcsét, mikor Ali indult volna meg negyedik és kettőre, azonban szembe találta magát egy miskolci védővel és egy lateral passzal megjátszotta Kali Rashaadot – aki egy nappal korábban ünnepelte szülinapját -, aki begyújtotta a rakétákat, megmutatta sebességét, illetve az elképesztő irányváltási képességét és egy nagyon könnyed, laza testcsel után végignyargalt a pályán, egyszerűen leesett az állunk ettől a TD-től (is). A második TD-jüket pedig Khalid Ali szerezte egy option-futás után, ahol egy gyönyörű spin move-val verte meg az utolsó védőt. Ezzel zárult az első negyed, igazából feldolgozni sem volt időnk az eseményeket, annyira pörgött a találkozó és annyira parádés játékokat láthattunk.
A második negyedre fordulva a Steelers folytatta a pontgyártást, ismét egy egészen elképesztő TD-t láthattunk. Jordanéknk 40 yardot kellett megtenniük, az irányító pedig úgy engedte el a labdát, hogy Troy Rice még legalább 10 yard távol volt a cornerbacktől, a labda pedig pontosan úgy érkezett, hogy a sztárelkapónak se lassítania, se gyorsítania nem kellett, a kezébe hullott a labda az endzone határán. Tegyük hozzá, hogy a CB-nek ezt illett volna lekövetni és leszednie. Rice viszont ezzel a magyarországi 50. TD-jét szerezte, de nem tudta ezt növelni a találkozón, hiszen combhajlító-sérülést szenvedett és a második félidőt már csak az oldalvonal mellől figyelte – kivéve a legvégén az onside kicket, akkor azért felment a pályára, tehát ha nagyon kellett volna, tudott volna játszani.
Az első támadóhiba pedig itt jött, Ali ugyanis eladta a labdát, az az Usenko húzta le, aki végül MVP díjat is kapott a találkozón. A Steelers pedig rögtön az első játékból TD-t szerzett 30 yardról, egy már-már kuriózummá váló játéktípust, a “dobjuk fel Bensonra, majd ő lehúzza” playt vetette be a Steelers, nem először és nem utoljára a meccsen, többnyire sikeresen, Benson egészen elképesztően használja ki a testi fölényét a kisebb cornerekkel szemben, ezt borzasztóan nehéz levédekezni vele szemben bárkinek Magyarországon.
A mérkőzés legőrültebb 2-3 perce pedig ezután nem sokkal következett. Előbb Benson rázott le két védőt egy testcsellel, aztán Kali Rashaad száguldott végig a pályán (konkrétan végig, 100 yardos return volt) a kickoff után, majd a Heroes rövid kickoffja addig-addig pattogott, amíg ők maguk szedték össze a labdát, ezt pedig pár játék alatt TD-re is váltották. Igen, ezek mind 2-3 perc leforgása alatt történtek. Ekkor itt úgy tűnt, fordul a momentum, a Heroes játékosok a center Herke Zsombor vezetésével tomboltak az oldalvonalnál. A TD-t amúgy az a Fenyvesi Csaba szerezte, aki előtte összeszedte a kirúgást is, így őt is – stílusosan – hősként kezelhettük. A félidő krónikájához még egy Ali interception (egy szinte hail mary után) és egy 58 yardos Sviatkó kihagyott mezőnygól tartozik hozzá. Ez a field goal hatalmas rekord lett volna Magyarországon, a hossz pedig meg is volt, de 1-2 yardot szélességben tévedett a veterán kicker. A félidőre 34-28-as állással vonultak a felek, az idei év, de talán a HFL történetének legszórakoztatóbb és látványosabb félideje után.
A második félidő viszont tragikusan kezdődött a hazaiak számára, hiszen előbb egy ígéretes drive végén a redzone-ba érve Antal István kezéből ütötték ki a labdát, a Steelers szerezte azt vissza, majd még ebben a támadássorozatban kiállították Kali Rashaadot targeting miatt, itt viszont álljunk meg egy pillanatra. Rashaad elkapó mellett safetyt is játszik a Heroesban, nagyon is jól, mindenhová odaért, rengeteg tackle-t csinált meg, többet bravúrosan. Egész meccsen hatalmas ütéseket osztott ki, elképesztő összecsapásokat láthattunk a főszereplésével, tényleg élmény volt nézni a játékát. Két olyan eset is volt, ahol felmerült a helmet-to-helmet és a targeting gyanúja (egyik még az első negyedben), nekem a helyszínen mindkettő határeset volt és nem biztos, hogy határozott ítéletet tudok hozni a visszajátszások alapján sem. Nekem a szabály nem tetszik igazán, nem tűnt szándékos kiütésnek egyik eset sem és persze a szándékos durvaságokat büntessük és tiltsuk el plusz egy meccsre – legalább – a játékost, de jelen körülmények között nekem túlzónak tűnik az ítélet. Mármint a plusz egy meccses eltiltás, amit egyébként fellebbez a Heroes csapata és hatalmas érvágás lenne nekik, ha nem léphetne pályára az elképesztően gyors játékos.
Két igazán említésre méltó eset történt még a meccsen (és ez sok mindent elmond a második félidőről az elsőhöz viszonyítva), egyrészt Vasyl Jordan elképesztő 25 yardos TD-futása, ahol 34 évesen két olyan testcselt mutatott be, hogy én 24 évesen megirigyeltem, meg talán nálam sokkal atletikusabb emberek is, tényleg gyönyörű volt, főleg a második, ahol már-már LeSean McCoyhoz lehetett volna hasonlítani, ahogy egy papírfecninyi helyen megállt és irányt váltott, elengedve maga előtt a bevetődő egri (vár)védőt. A másik pedig, hogy Rashaad kiállítása után át kellett variálnia a támadójátékát a Heroesnak, így bejött Farkas Máté, aki ugyan nem dob igazán szép mozdulattal, végül jobb statisztikákat produkált passzjátékból, mint Khalid Ali, pedig egy negyedet sem irányított. Anthony Greennek osztott ki egy labdát előbb, akit az endzone-tól körülbelül három yardra állítottak meg, de közben ki is ütötték a kezéből a labdát és touchback lett a vége, majd a következő drive-ban egy tökéletes olvasás után megtalálta Fenyvesi Csabát, aki meg sem állt a labdával a célterületig, 2 Steelers védőt is lenyomva magáról.
A Steelers végül 40-34 arányban húzta be a meccset és az első kiemelést, most pedig mindkét csapat várhatja az ellenfelét hétfőig. A keleti nagyvárosok csatája nem okozott semmiféle csalódást számunkra, sőt, még többet is adott, mint vártuk volna.
Annyi minden történt ezen a meccsen, hogy biztos kihagytam nagyon érdekes és említésre méltó dolgokat, szóval ha kitárgyalnátok valamit, kommentben jelezhetitek. A mérkőzés összefoglalóját a MAFSZ Facebook oldaláról beágyazva itt tekinthetitek meg, csak ajánlani tudom, de ha tehetitek, a teljes találkozót nézzétek vissza, tényleg nem fogtok csalódni (kivéve, ha a védőjáték szerelmesei vagytok, akkor egy kicsit igen).
Forrás: http://fuzovelkifele.com/2017/06/az-ev-meccset-jatszotta-a-steelers-es-a-heroes-az-elso-kiemelesert/