Szatmári Dániel „Golyó”, az Eger Heroes egykori játékosa kevés azon magyar játékosok közé tartozik, akiknek sikerült kis hazánkon kívül szerencsét próbálni és sikerrel megvetni a lábát, ráadásul ő mindezt Kanadában érte el. Ismerjétek meg a történetét pár kérdésen keresztül, hátha valaki számára motiváló lesz a története függetlenül attól most kezdte, vagy régebb óta szereti játszani ezt a sportot.
Mikor és mi volt az első, az amerikai focival kapcsolatos dolog, amit először láttál és milyen gondolatokat váltott ki belőled?
10 éves lehettem, amikor először láttam az Eger Heroes-t Felsőtárkányban játszani, és rögtön megtetszett a sport, bár akkor még sokat nem értettem belőle.
Mennyi időnek kellett eltelnie, míg odáig eljutottál, hogy egyáltalán érdekel ez a sport?
Mivel akkoriban már sportoltam valamit, nem emlékszem pontosan, úsztam, birkóztam vagy focizhattam, így kellett egy kis idő mire rávettem magam, hogy sportot váltsak. 2009 áprilisában mentem le az első edzésemre, 12 évesen.
A sport mely eleme ragadott magával legjobban, amiért azt érezted, hogy ki kell próbálnod egyáltalán?
Maga az, hogy felszerélesben játszanak, a fizikális része és az ütközés.
Kezdetektől a Heroes volt a közeledben az egyetlen csapat, ahol kipróbálhattad ezt a sportot?
Eger mellett, Felsőtárkányban nőttem fel, így a Heroes volt az egyetlen reális csapat, ahol játszani tudtam. Ha a Heroes nincs, akkor lehet soha sem kezdtem volna amerikai focizni.
Mikor töprengtél el rajta, hogy akár külföldön is játszhatnál.
2013-ban, első felnőtt szezonom után a Heroes-zal, mikor a volt edzőnk Szeredi László, magyar származású kanadai Winnipegből felajánlotta, hogy próbáljam ki magam Kanadában, 16 évesen.
Pár sorban meséld el légyszi, hogy kezdődött a külföldi szereplésed.
(MÚLT)
Első kinti szezonomat 2013-ban Winnipegben töltöttem a St. Vital Mustangs helyi klub csapatánál, 15-17 éves korosztályban, ekkor voltam 16 éves. 2013 augusztustól november végéig voltam Winnipegben. Első mérkőzéstől fogva kezdő „Will” linebacker-t játszottam. 10-0-ás mérleggel bajnokok lettünk, 66 szerelésem és 8 passz leütésem volt abban a szezonban, és beválasztottak a liga All-Star csapatába. Novemberben hazarepültem és félévkor felzárkóztató vizsgákat tettem, hogy meglegyen a félévem Egerben az EKE (akkoriban EKF)-ben. 2014-ben a második félévet befejeztem és még egy szezont lejátszottam a Heroes-zal. 2014 augusztusában visszarepültem Winnipegbe, most már a St. Paul’s Crusaders középiskolába. A 11. osztályt már Winnipegben kezdtem, és a középiskolás ligában középső linebackerként kezdtem. 9-1-el zártuk a szezont, az egyetlen vereségünket a döntőben szenvedtuk el sajnos. A szezon után elhatároztuk, hogy az utolsó középsulis évemet 2015-ben a Canada Prep Akadémián fogom játszani, ahol minden meccset az USA-ban játszottuk top középiskolák ellen. Az ottani szezonom után sikerült tanulmányi és sport ösztöndíjat nyernem a Wilfrid Laurier Egyetemen, ahol 2016 óta tanulok és játszom.
(JELEN)
Jelenleg 2016 óta a Wilfrid Laurier Golden Hawks egyetemi csapatában játszok. 2016 volt a rookie szezonom, ahol többségében Special teamben játszottam, és én voltam a második számú MLB, így pár snappet kaptam csak defensben. Az előttem lévő kezdő 4. éves játékos volt, mögötte nevelkedtem és tanultam a Defense-t és a pozíciót. 2017-es holtszezon nagyon jól ment, edzéseken kimagaslóan teljesítettem és jó formába jöttem. Kérdéses volt, hogy a srác, aki előttem volt vissza fog-e jönni egy 5. évre, vagy aláír egy profi csapathoz, ezért a jó teljesítményem miatt esélyes voltam a kezdő pozícióra. 2017 augusztusában szintén jól sikerült a 2 hetes edzőtábor, és az előszezon meccsünkön is kimagaslóan teljesítettem. Viszont az előttem lévő srác visszajött lejátszani az 5. évét is, mivel nem kapott profi szerződést. A szezon első meccsén 0 pontot engedett a defensünk és 60/40 százalékban kaptam defensive snapeket. Sajnos az az utáni héten, pont bye-weekünk volt, és az első edzésen egy drill közben összeakadt a lábam futás közben a csapattársaméval és elszakadt a kereszt és belső térdszalagom. Emiatt ki kellett hagyjam a szezon többi részét, illetve a 2018-as szezont is.
(JÖVŐ)
Szerencsére most már teljesen meggyógyult a térdem, 100%-os edzést végzek, terhelhetem megint, aminek nagyon örülök, ezért teljes gőzzel edzek, hogy visszatérjek arra a szintre ahol a sérülés előtt voltam, és kiharcoljam a kezdő pozíciót a hátralévő 2 egyetemi szezonom alatt, és megmutassam, hogy mire vagyok képes a pályán. Aztán meglátjuk, hogy mennyire lesz elég a játékom.
Kik támogattak, mi kell hozzá, hogy sikerüljön kijutni. Tehetségen kívül.
Elsősorban édesapám volt a legnagyobb támogatóm és mentorom, nélküle ez lehetetlen lett volna. Szeredi Laci bácsi, felesége Vicky és családjuk. Winnipegi tartózkodásom alatt befogadtak, hálás köszönetem nekik ezért. Továbbiakban szüleim Torontói magyar ismerősei, akikre ugyanúgy családként tekintek. Racsko András, volt Nyíregyháza Tigers játékos, Amerikában él családjával, középiskolás korom óta elkísért egyetemi edzőtáborokba, eljött a meccseimre, önzetlen jó barát!
Milyen élményekkel gazdagodtál, találkoztál-e ismert edzőkkel, játékosokkal?
Az utolsó középsulis szezonom előtt Torontóba költöztem egy félévre, és Antonio Banks, volt Minnesotta Vikings DB (96-00), erőnléti edzővel edzettem és készültem. Június elején lementem a University of Michigan 4 napos középiskolásoknak tartott edzőtáborba, ahol 1500 résztvevő és 70 Divízió egyes edző vett részt. A Canada Prep Akadémián Geoff McArthur volt a Head Coach, aki a Cal Berkely Golden Bears Divizio 1-es egyetemen Hall of Fame elkapó volt. A 2000-es években játszott ott, Marshawn Lynch és Aaron Rodgers is csapattársa volt. Kevin Huntley volt a Defense fal edző, ő az NFL-ben is és a CFL-ben is lehúzott pár évet. Továbbá pár volt csapattársam akikkel együtt játszottam, már a CFL-ben játszanak, és vissza járnak az egyetemre az offseasonban és sok hasznos tippet, illetve technikát tanítanak.
Bármi üzenet, tanács azoknak a honfitársaknak, akiknek esetleg komolyabb céljuk van ezzel a sporttal?
Világszerte egyre népszerűbb az Europai Amerikai Futball. Az NFL és a CFL is mutatta érdeklődését az Europai ligák iránt. Ha valaki komolyan csinálja és beleteszi a kellő munkát, akkor messzire el lehet vele jutni. Például tavaly előtt Svédországból volt egy csapattársam, aki egyetemi cserediák programmal érkezett, és mivel ő Svédországban amerikai focizik, az edző megengedte neki hogy velünk edzen, és olyan jól teljesített, hogy egy két meccsen beöltözhetett. Magyarországon is nagyon jó irányba halad a sport, még lehet nincs olyan hírneve, mint a nyugati ligáknak, de mindenféleképpen jó kiindulópont. Ha van lehetőség, ne gondolkozz, ragadd meg. Ez egy olyan sport, amit nem lehet örökké játszani!